Belső harmónia

A gyógyítási rendszerek közül minden olyan rendszerrel összhangot érzek, ami először az egészet szemléli, de a részletekben is jelen van, és összekapcsolja a szinteket a személyestől az általánosig. Ilyen a homeopátia, az NLP, a tranzakció-analízis, a pszichodrámaa Bach-féle virágterápia, a kineziológia, a Gestalt-pszichológia, a kranioszakrális terápia, és még sok hasonló. E rendszereket tisztán érdemes használni, egymást támogató rendszerekként, mint egymás mellett álló oszlopokat, melyek megtartják az alapot, amelyre már lehet építeni. 

Azt a változást jó belevinni egy állítási helyzetbe, ami benne rejlik a struktúrába, amit felállítok.

"Az örökkévalóság szólít!
Kelj fel, s ne aludj tovább!
Az élet egy álom,
mely tegnap kezdődött,
s holnap véget ér.
Kelj fel!
Ébredj!
Ne aludj tovább!"
(Selva Raja Yesudian)

Miért olyan nagy a fájdalom, hogy mindig el kell takarni más érzésekkel, és nem lehet kibírni?
Mi az oka, hogy az érzések ilyen nagy súllyal nehezednek a lelkünkre?
Mi az, ami fáj? Fáj az élet súlya. 
Amikor kiderül, hogy az élet fontos és a halál fontos. Hogy az élet akkor válik igazán fontossá, amikor megszületünk, és amikor meghalunk. A köztes időszak átmenet és ingadozó. Néha megérkezünk a jelenbe, akkor sírunk vagy nevetünk. Ha már megtaláltuk a békénket, bármi lehetséges. Addig körbe-körbe járunk, és döntéseket hozunk, hogy merre menjünk, kivel és hová. Persze, azt sem felejtjük el, hogy mivel és hogyan. Emlékszünk rá, milyen volt, amikor máshogy döntöttünk, és mégis odajutottunk, ahová tuattalanul akartunk.