Hellinger - Sheldrake

Egyik legnagyobb revelációm az volt, amikor "kiderült", hogy az én csöpp életem beágyazódik egy nagyobb egészbe. Csodálatos adomány bennünk emberekben az, hogy óriási vágy él bennünk a Rend iránt. Szeretnénk, hogy rend legyen bent és körülöttünk. De milyen rend? 

Ahogy Hellinger egyszerűen megfogalmazta, a szeretet rendje. A lélek a szereteten keresztül hat. A szeretet és az igazság gyönyörű szavak, mégis elfedik előlünk a látás igazi természetét. Amikor megbomlik a rend - és a rend általában megbomlik időről időre, mert nem vagyunk tökéletesek, - a szeretet személyes kompetenciánkon túlmutató utat választ magának. Eltévedünk a saját lelkünk bugyraiban és elfeledkezünk arról, hogy kik vagyunk. Talán egy metaforában könnyebb érzékeltetni a rendszerelmélet alapját. Olyan, mint a dominó. Ha egyet kiveszünk a helyéről, már semelyik sincs jó helyen: el kell mozdulniuk egy másfajta alakzatba, új sorrendet kell alkotnunk, hogy az űrt kitöltse egy másik. 

Mivel a rendszer nem engedi, hogy hiányozzon belőle akár egy tagja is, valami beáll a helyére. Innen már nem vihető tovább a dominó-hasonlat, mivel a tárgyi világ eltér az organikus és mindig megújuló élet csodájától. Az emberi lelket a szeretet és összetartozás jegyében végtelen számú variációban alkotja meg a tudattalan. Konkrétabban kifejtve, a családon belüli ismétlések sorozatának mintájáról van szó, és annak variációiról. Ebbe a sor(s)mintába születünk bele és követjük addig, amíg fel nem ismerjük, hogy máshogyan is lehetne, hisz nem kötelező követnünk ugyanazt a mintát. Ezzel együtt, az ősök tisztelete fő erőforrásunk. 

Ha kibillen az egészséges minta, a térben visszatalálhatunk az eredeti szépségéhez. A tér megnevezése többoldalról megközelíthető fogalom. kollektív tér, családi tudattalan, morfogenetikus mező, mindentudó mező, mélyebb valóság. A szinkronicitás élménye gyakran beköszönt ezen a téren : Rupert Sheldrake magától talált rá a morfogenetikus mező elméletére, majdnem egyidőben azzal, hogy Hellinger rájött, hogyan működik a családi tudattalan tere. A párhuzam azért lényeges, mert a módszer így juthat egyre közelebb a kiteljesedéshez. 

Hellinger eredetileg pap volt, Sheldrake pedig biológus. Hellinger a későbbiekben azt mondta, filozófussá vált. A filozófián belül a fenomenológia követőjének tartja magát, ami annyit jelent hétköznapi kifejezéssel, hogy megfigyeli a jelenségeket, azon keresztül lát és olvas. Nem elméleteket gyárt, inkább megfigyelései és saját tapasztalatai vezetik a gyógyításban. Ez az út azóta végtelen variációban kitágult és a morfogenetikus mező holografikus tere óriási világokat kapcsol össze folyamatosan.